Egyiptomi sivatag, messze minden civilizációtól, egy teve hátán a beduin táborban, körülötted csupa boldog emberek akik nem a pénznek vagy a hatalomnak örülnek. Nevetnek attól hogy itt lehetnek, hogy velük van a család, barát, testvér ők már rég rájöttek hogy csak ezek és a tiszta belső ami valamit ér. Ezek építik a lépcsőt ami kiemel ha köztük vagy, ráébreszt hogy valójában ki vagy. Elszámolsz magaddal, visszanézel hátra, ha ráeszmélsz nyersz, vagy hagyd a picsába. Megborzongassz attól amit mindig is sejtettél, gyarló emberek közt gyarlóvá sülyedtél.
Indulj el hát, keresd meg az utad, sose késő ha érzed hogy kell ami innen kiutat mutat. Fedezd fel mi az amit a sors neked szán, találd meg és légy büszke rá.
Hord mindig magaddal, hisz a szív az egyetlen sajt ami kerek marad ha kivágsz egy darabbal. Add olyannak aki méltó rá, ha megtalálod, ő is neked adja a saját falatját, így marad egész végül amiből elvettél, ezáltal egy másik embert a szívedbe ültettél..